Feltépem most az éjszakát, és elrejtem benne
titkot amit nekem adott a szívembe rejtve
Rajtam van az átok látja mindenki én rajtam
nem tudom én eldobni benne hagy a bajban
Vágyam minden utcasarkon remeg meg a csontom
minden szót mit kimondok, a következőt rontom
Kutyák szólnak, és ugatnak érzik rajtam bűnöm
felszólok a néma Holdnak némaságát eltűröm
Kattan, zörren, és zakatol mégis társtalan az éjem
Cinkosságát és sötétségét régóta nem félem
Egyedül hagy csendben tűröm parttalan magányom
Elűzöm egy rejtett szóval hátha eljön a halálom
Szótlan végső, örök álom
erre vágyom nem találom
gyáva vagyok véget vetni
a végső érvet eltemetni
Megmarkolom az éjszakát, üvöltésem benne
a titkom már nem fojtogatom ürességbe rejtve
A választ minden dermedt szívben keresem és látom
leheveredem ha belenézek ott biztos megtalálom.
Jajong-búsong a sötét víz kidobná a mérget
amit gondjainkkal beleöntünk mint egy végső érvet
Kijáratot mind keresünk az útvesztőbe menve
majd megteremtjük falainkat egy hazugságba rejtve
Lódítunk mi mindenkinek, még a fejünkben is csendben
úgy gondoljuk mégis, hogy: "Nyugi, minden rendben!"
Pedig dehogy van ez rendben, ha nem látjuk a valót
mert talmi hitbe temetkezve nem tűnik el a hálód
Versben rímben, öröm álom
ha másra vágyom megtalálom
önző vagyok véget vetni
a szerelmedet eltemetni
