Vlasics György: verve győzni

Vágyaimnak utat engedsz, sikolt fel a húsod
kezeid a kezeimben kettősünkre bízod
Hiszed vagy sem, nem halsz meg velem
és bármit érzel, bármit teszel a tömegben is észreveszel

Várban élek, tornya magas, a tetején aranykakas
kívül arany, belül ezüst, tűzzel-vassal forrongó üst
elmém távol a tiéd mellett, minden érzés nagyon kellett
felettem ég alattam föld, felettem kék alattam zöld

Ég és Föld közt ellensúlyban, a sírhantomon sírva zúgtam
dúdolt madár és fütyült széllel, szemben minden ellenséggel
nincsen álom szemed nélkül ha összenézünk a szellem szédül
Ég és Föld közt egyensúlyban állunk, majd egyedül szállunk

Kezeimben kezeiddel a csendes gyilok csak kézben piszok
földes agyaggal telítődve, krákogom a mérget köpve
két ego közt ingázgatom, a tengeröblén hintáztatom
macskabölcsőben ringatva, a fejemet is ingatva

Megperzseled szemeiddel álmot váró lelkemet
felégeted mindenemet, és megsimítod szerelmemet
vágyaimat szárnyon kapod, elhurcolva túsznak kapod
vércseharcunk násztáncba ér szíveinkbe tolul a vér

Mákonyomnak utat enged a Reánk vágyó erős szíved
elbódulunk mind a ketten de a szívünk mégse retten
Veled lenni röpke percre, nem kér mást a mámor
csak az egész élted minden percét a szíven lőtt Ámor

Vlasics György: Kutya-dal

Csontra csaholsz kóbor kutya,
ha csuhát akarsz csontjaidra
mókát mormolsz bajszod alatt,
torkodon a falat akadt
Falad adott egy másikat,
míg késed éle elvásik az
oldalán az ételt adón,
az emberforma házban lakón

Csontot csaholsz kopott kutya,
ha lopott ruhád alkalomra
várakozik, ahogy nézem,
szépre-jóra nem emlékszem
szépet szóra alkotóra
nézel könnyes virradóra
Óra ütött hajnal hármat
míg szőrödön ül hideg harmat

Csontért csaholsz kehes kutya
ha szőrcsuha kell alkatodra
alkalomra is rá rahapnál
ha húst éreznél harapásnál
Kalapáccsal ütöd vasad
míg tele nincsen üres hasad
szőröd hullott a betegségtől
kikopott a szenvedéstől
vereségtől ég a szemed
míg megnyalod a sonkás kezet

És te miért csaholsz mérges kutya?
Tán nem kell másnak galagonya?!
Kelekótya minden napod
és hamisan szól minden dalod
ha minden napra jut egy strófa
és az agyad jár a mérges srófra
egy grófra hajaz vakkantásod
ha reád cserdít a kondásod