Vlasics György : A kardod szelet támaszt

Kölyökszemmel nézel szellőt
a múltba néző eljövendőt
Várakozó kövön állva
nézz bele a nagyvilágba

Bánatosan szíved dobban
dobban-robban csóvád lobban
Szelet arat, mert vihart vetett
s évnek érzel minden hetet

Vétett sokat maga ellen
és barátkozott Szombathelyen
Helyben lépett keblet tépett
mondott csúnyát, mondott szépet

Képet néztél, ha nagyot léptél
a világ kincsével elégtél
Virágba lépsz mindenképpen
ha más nyomába belelibben

A szerencse is Téged kegyel
de neked nem jó, ha másra lehel
Négy levéllel találsz herét
de kifacsarod teljes nevét.

Látnod is kéne, nemcsak nézni
S a szabadságod el is érni.
Érti kegyed, amit mondok
ha szerelmeket fel is bontok.

Mert szellő vagyok, simogatok
a virágokkal bólogatok
Pajtásaim mind a bokrok
a hajukba belekapok.

A fáknak karját cirógatom
az öregeket karolgatom.
aztán ha kell szárnyra kelek
és a jövendődről énekelek.

Hallgasd hangom, nem is csábít
hidd el, neked ez is számít!
Fejed hiszi amit képzel
és hazugságnak amit érzel.

Értsd meg kérlek, nem én bántlak
ezt elméd teszi önmagának.
Bíznod kéne a tartásodban,
és nemcsak üres pajtásokban!

A szellő barátod volt, bármit hittél
de elfújtál, és üres lettél.
Ám ítélkezni nem én fogok
csak barátként elfogadok.

Ami történt élénken él
Harmincasként messze mentél.
Menj csak messze, ha így döntöttél
És Tavaszodból így lett Tél.

Vlasics György : Adj ritmust!

Menj az utcán, a ritmus placcán
vándorolj a világosba, a belvárosi virágosba
inni kell, de minek sokat, ha kevéstől is válaszokat
kapsz te bátor járókelő, ettől leszel előkelő.

Adj már ritmust, és végre izmost
lábbal verve ezt a taktust, ez majd lakmuszt
kever bele, és csókolózni fogsz majd holnap vele
Összeölel minden hitet, amit ember el is hihet.

Lásd, hogy nincsen semmi izmus, ha már készen kapod Jézus Krisztust
nincsen gondod és gondolatod, ha a hittel magad fojtogatod
Egy bátor lepke kever bele, és találkozni is fogsz majd vele
kérdésekkel legyél tele, ha megcsaphat az élet szele.

Adj már ritmust életednek, és ne higgy mindent véletlennek
ami történt, okkal történt, óriást is láss, ne csak törpét
Világ változz, és te is vele, így elindulhatsz valamerre
s hogy vakvágányra rá ne tegyen, a nyavalygásból elég legyen!