Vlasics György : Párbeszéd

Könnyezve dobom el az eddig leélt éltem
nincs már bennem semmi mitől eddig féltem.
elveszett mi csodáltatott itt e kies Földön
a környezetem bezárult, mint egy rideg börtön.

Vesd le hát a sötét ruhád, amit belül hordasz
Elmúlt már mi elszomorít, akár mi is volt az.
Elveszett a sötét Földed, nem vagy már te szolga
Mostantól majd jókedvedet úsztasd be a borba

Nem tudom mi az mi korábban mosolyra csalt
és nem értem mi az, amit a kövérke úgy falt.
Elveszett mi csodát hozott itt e kies Földön
méregüstöm zöldje éjszín zöldet főzzön.

Nézd, barátom mindig a fényes részét benne
mit elvesztettél jobb helyen van mint nálad itt lenne
Dehogy veszett oda csoda itt e napos Földön
hát hogy lehetne ilyen csodás bármiféle börtön?

Úgy marja a bensőm, ahogy a Király vize tenné
és a fájdalmaim kardját tűzélesre fenné.
Elveszett mi csodát adott itt e kies Földön
Karjaim a csuklyás halál karjaiba öltöm.

Ember! Hallgatom e sirámot, és nyál gyűlik a számba
elég lenne a fele is, hogy betöltsem a tálba
Elveszett mi csodát vitt ebbe a zöld Földbe?
Mi fenének nyivákolsz mint macska a tejet adó ölbe?

Higgy magadba, és a sorsba: bármit dob is feléd
legyél készen, bármily részen akárki jön feléd!
Nem lenne a Földed kies, ha öntöznéd a magját
és nem nevelnéd gyerek helyett nyálcsorgató Apját.

Vlasics György : A feltámadó Lesbia

Az irány immár Sappho csókja,
s ajkainak rózsás bókja
csábít arra, hogy kezét várja,
míg a férfiakat rossznak látja
majd rádöbbennek egymás hátán,
hogy minden férfi a gonosz Sátán.
Várnak egy szép női kezet,
hogy majd a testükön az keres jelet.
Fejet hajt majd minden lánynak,
hogy lába között minden vágynak
ágynak színét váltogatja,
és színek szerint válogatja.

Helyet foglal minden széken,
ha egy női illat helyez éppen
szépen formált női felet,
az izmos férfi hátsó helyett.
Felette van minden hímnek,
hogy szülője legyen bármily címnek
Feminim vagy feminista,
egyre megy, ha minden Pista,
lusta gyíkját, az utca minden standja,
lista szerint árusítja
Károsítja a tini kislányt,
ha egy "Annát" választ nem egy "Istvánt".

Mert a Leszbosz sziget őt is várja,
s ha barátnőjét másnak látja
segít minden bíbor lángú,
saját nemnek rózsás szájú
Angyal képű divatmámor,
hogy mégis női szívbe lőjön Ámor.
Mert nem lehet, hogy férfi kelljen,
ha itt van testem, nedves kelyhem
ajkaiba simítsd kezed,
csak egy nő tudja, hogy mi kell Neked.
Ne hallgasd a hazug himnuszt,
és dobd csak el a férfi mamuszt.

Persze lesz aki majd komolyan vesz,
és a tarsolyodba arany pénzt tesz.
A sós csapkod majd csókokat a parthoz,
ahogy én csapnálak most is falhoz.
E szavakkal bújik elő a mesemondó,
de nem mondja, hogy ez mind sztornó:
Pornófilmes lehetne most minden férfi,
ha a két női testet együtt kéri
de mit várjunk egy olyan kortól,
mely megdöglik lassan attól a kórtól
amely minden napunk sütögeti,
és vele idegeinket ütögeti.

Buta lennék, ha szótlan tenném,
és szavak nélkül megfesteném
persze megtehetném gondok nélkül,
végül eltávoznék gombok nélkül.
De az ecset nem esik ki ujjam közül,
és nem vagyok az ki bárgyún örül.
De kerülöm a szavak árját,
hogy ne válasszak egy szőke árját
és hogy száját nehogy szóra nyissa,
mert firkászoknak ez a jussa.
Jer, barát! Ezt látom én ha széjjelnézek,
és lesütöm a pillám, ha éjjel érzek.
Szennylapokból látod beteg korunk,
de ki ne lötyköld meleg borunk!