Könnyezve dobom el az eddig leélt éltem
nincs már bennem semmi mitől eddig féltem.
elveszett mi csodáltatott itt e kies Földön
a környezetem bezárult, mint egy rideg börtön.
Vesd le hát a sötét ruhád, amit belül hordasz
Elmúlt már mi elszomorít, akár mi is volt az.
Elveszett a sötét Földed, nem vagy már te szolga
Mostantól majd jókedvedet úsztasd be a borba
Nem tudom mi az mi korábban mosolyra csalt
és nem értem mi az, amit a kövérke úgy falt.
Elveszett mi csodát hozott itt e kies Földön
méregüstöm zöldje éjszín zöldet főzzön.
Nézd, barátom mindig a fényes részét benne
mit elvesztettél jobb helyen van mint nálad itt lenne
Dehogy veszett oda csoda itt e napos Földön
hát hogy lehetne ilyen csodás bármiféle börtön?
Úgy marja a bensőm, ahogy a Király vize tenné
és a fájdalmaim kardját tűzélesre fenné.
Elveszett mi csodát adott itt e kies Földön
Karjaim a csuklyás halál karjaiba öltöm.
Ember! Hallgatom e sirámot, és nyál gyűlik a számba
elég lenne a fele is, hogy betöltsem a tálba
Elveszett mi csodát vitt ebbe a zöld Földbe?
Mi fenének nyivákolsz mint macska a tejet adó ölbe?
Higgy magadba, és a sorsba: bármit dob is feléd
legyél készen, bármily részen akárki jön feléd!
Nem lenne a Földed kies, ha öntöznéd a magját
és nem nevelnéd gyerek helyett nyálcsorgató Apját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése