Vlasics György : Ostor az ostobáknak

Elő az ostort és üssük saját magunk ha elvesztettünk valamit és valakit!!

Nézd csak azt a tévét
kívánd csak a vérét
mondd ki te a végső búcsút
másik élete lesz olcsóbb

"Lelőtte szegényt a férje"
"Dupla adag méreg került beléje"
"A saját fia lőtte le"
Ezeket az újság az első oldalon hozza le

Sohasem vicces, míg valaki meg nem hal
és együtt ébred a halakkal
Nevess rám, de ne nézz így rám
Szörnyeteg vagyok, maga a halál

Bámulj a tv-re akár egy zombi
ami eszedbe jut azt mondd ki
Bámulj úgy mintha élnél
és nem a saját bőrödtől félnél

Nézd ahogy egy anya a gyermekét fogja
nézd ahogy meghal, és a kicsit is eldobja
nézd azt is bután, ha egy mosópor jó
nézd ha az élet és reklám hullámzó

Élj mindaddig míg a világ is él
élj, hogy lásd hogyan is élhetnél
Élj, hogy a vér ne így folyjon el
Élj már végre a szerelmeddel.

Vlasics György : Memento Mori

Ne felejtsük el halandóságunk.
Ha el is felejtenénk, akkor régmúlt szerelmeink, végetért remények és derékba tört lehetőségek hada, az ami emlékeztet rá és vágja szemeid közé: Minden véget ér. A jó dolgok hamar, a rosszak sokára.
AZ út halad a vége felé, de egyszer egy kanyar után már látod a végét, amely vagy gyöngyöző patakban, vagy fullasztó szagú mocsárba torkollik. Ne hidd el, ha azt hallod vagy olvasod, hogy minden szép és jó. Hazugság!

Had idézzek egy klasszikus párbeszédet:
- Szép az élet!
- Tényleg?
- A faszt...

Elképzelsz magadban egy világot, egy-két napig süt a nap, aztán ha véget ér próbálsz rájönni, hogy mit rontottál el, és mit kéne megtanulnod belőle. A mindkét kérdésre egyszerű a válasz: Nem kellett volna belekezdened!
Tele vagyunk hibákkal, és kérdésekkel és ezek megoldása nélkül hiba bármiféle kapcsolat, mint ami bonyolultabb egy szobanövényhez fűződő nexusnál. :)
Félre a cinizmust... illetve a francokat félre vele:
Hölgyek, gondoljuk végig mik azok a nevetséges és komikus romantikusnak mondott helyzetek, amitől egyes népek heves szívdobogást vagy izzadást esetleg (uram atyám, adj erőt!!) gyomorideget tudnak kapni.
Holdfény = ugyan már!,
virág= tuti szénanátha,
gyertyafényes vacsora=csak meg akar döngetni a pasi, anyukám,
meghallgat, és érdeklődik irántad=csak tudni akarja, hogy mi a legrövidebb út a bugyidba.
könnyes szemmel elmondja, hogy mi volt a gond az exeivel=menekülj ez egy lúzer, és még hazudik is, hogy jobb színben tűnjön előtted!!
Valentin-napi szívecske vagy bonbon=Egek! Ez egy idióta, aki mindent elhisz.
Szívdobogtató sms-ek és telefonbeszélgetések egy másik nő háta mögött=te komolyan elhiszed, hogy elhagyja a régit... tényleg???

És még sorolhatnánk hosszan ezeket az intellektuális rákkeltőket!

Amit tutira vehetsz szinte minden kapcsolatban: El fogtok beszélni egymás mellett. Versbe szedtem, valami ilyesmi:

Ha felálltam, te leültél
ha bejöttem, te kimentél
Ha Á-t mondtál, én mindig B-t.
ha szerettelek, te gyűlöltél
Ha öleltelek, ellöktél
Ha vártalak, hát nem jöttél.

Vlasics György : Búcsú

Elfáradt az életem, hát elmegyek
hátrahagyok mindent, mit lehet
Neked is meg kell értened
és ha eltűntem, sem kell féltened.

Beborítottál mint az óvó föld a magot
kikeltettél mint virágot, elűzted a fagyot
Megmaradsz bennem, míg csak minden él
felemeltél fel a mocsokból, éjjel is éltettél.

De...

Elfáradt az életem, hát elmegyek
hátrahagyok mindent, mit lehet
Neked is meg kell értened
és ha eltűntem, sem kell féltened.

Hálátlan gyermek vagyok, elárultam
szavaid varázsát. Szomorúságodtól elárvultam.
Életed parazsát tapostam el, öntöttem vízzel
búcsúzom tőled számban keserű ízzel.

El kell mennem, hogy a lábamon álljak
és ne mindig másokra várjak.
Szerető szíved varázsa mindig velem lesz
eljöhet a világ vége, bárhogy is döntesz

Elfáradt az életem, hát elmegyek
hátrahagyok mindent, mit lehet
Neked is meg kell ezt értened
és ha eltűntem sem kell majd féltened.

Arany ragyogással Te tettél élővé
de nem tehetlek a maradással meddővé
elhagylak ezekkel a szavakkal a szememben
és megőrizlek téged a jobbik felemben

Vlasics György : Őszinte a világ

A hűtlenség lett a modern himnusz
millióan zengik is a dalát.
Festményként nézik a csalfát
és csinálnak az omegából alfát

Rázom a ketrecem, majommá lettem
elhiszem, amit mondanak nekem
Tv, Rádió, és újságok éneklik felém
és nyomják kisadagokban belém.

A béke lett a vicclapok sztárja
ahogy a gyűléseken elindul az árja
Régen jelentett valamit, mára ez elmúlt
kiterítve, puffadtan az áradásba fúlt.

Hazugok vagyunk, és szemét módon élünk
Szemetet eszünk, és a szeretettől félünk
Agyatlan semmi sztárok mögé bújva
elszürkülve lesz belőlünk kurva.

Ha nem ismersz magadra két helyzet lehet:
rosszabb a helyzet, ha ez így tovább mehet.
Próbálod a hited, felfelé segítséget kérve
De képzeld el, hogy milyen a világ felülről nézve?

Ha máshonnan nézzük, nem is vagy te hülye.
Csak azért olvasol, hogy lásd a sztárod is gügye
Ember ő is, hiába gazdag és ez neked öröm
a legszentebb, legtisztább érzés a jó öreg káröröm.

...

Vlasics György : Takarodj haza hozzám

Elment az élet hajója át a túl partra
és itt hagyott engem élni.
Akik mellettem vannak ki nem állom
akik ellenem vannak, szeretnek félni.

Becsukódik a szemem a fényre
horzsolások szépítik a testem.
Mosolyom egy hiénát is rémít
és arcomat véreddel festem.

Vesztes vagy, amikor rám nézel
felemelem kezem, és vezényelek egyet.
Az élet a porond, a világ a vége.
Fináléhoz készülj, és elkezdek még egyet.

Túl mocskos volt a ruhád patyolat tisztán
szép vagyok a sárban, magammal rántalak
megmártalak benne, hogy szép légy te is,
pedig hazugságod miatt szemétnek tartalak

Elmentél, hogy közel lehess hozzám
áldalak is érte.
Elmenekültél tőlem, hogy velem lehess
átkozlak is érte.

Mocsokban fürdető angyalnak látlak
csapzottak a szárnyaid
Az egyenlet mindig ismeretlen lesz
és megkapod az álmaid.

Vlasics György : Nem vitás

Mindig ezt a percet várom,
és a lábaidat szélesre tárom
Rám tapad a nedves combod
és elhajítod minden gondod

Lihegve fosok szót a szádba
mindkét combod tapad a számra
Egy óra van csak minden jóra
nem arra a hazug szóra.

Szeretlek, és te szeretnél?
ha így lenne, henteregnél?
Látogató vagy csak nálam
rád verem ki a cellámban

Dárdám vágom a húsodba
ha már jöttél látogatóba
Beléd lököm minden dühöm
viaskodik az ösztönöm.

Nem tudom, hogy ki vagy, ribanc
jobb is így, mert nincsen gubanc
Én sem vagyok cigánybáró
nincs aranyam, csak a káróm

Nem a szívem kell teneked
és nekem is csak a feneked
Elszeded a pénzem némán
kiürülve nézem mélán.

Vége van a vágynak, érzem
el is viszed minden pénzem
kiürült a táram, bébi
nézésed a kígyóm sérti.

Jobbra-balra kanyarogva
eldobva és lekonyulva
Nem te vagy a legjobb álom
s a kivégzésem alig várom.

Holnap lesz a halál napja
imádkozik egy hülye papja
Azt hiszi, hogy még megmenthet
a menyországba besegíthet.

Nem lesz nekem márványsírom
ha bűneimet el is sírom.
A bíróság is engem okol,
a siralomház lett ez a pokol.