2008. május 2., péntek

Vlasics György : Búcsú

Elfáradt az életem, hát elmegyek
hátrahagyok mindent, mit lehet
Neked is meg kell értened
és ha eltűntem, sem kell féltened.

Beborítottál mint az óvó föld a magot
kikeltettél mint virágot, elűzted a fagyot
Megmaradsz bennem, míg csak minden él
felemeltél fel a mocsokból, éjjel is éltettél.

De...

Elfáradt az életem, hát elmegyek
hátrahagyok mindent, mit lehet
Neked is meg kell értened
és ha eltűntem, sem kell féltened.

Hálátlan gyermek vagyok, elárultam
szavaid varázsát. Szomorúságodtól elárvultam.
Életed parazsát tapostam el, öntöttem vízzel
búcsúzom tőled számban keserű ízzel.

El kell mennem, hogy a lábamon álljak
és ne mindig másokra várjak.
Szerető szíved varázsa mindig velem lesz
eljöhet a világ vége, bárhogy is döntesz

Elfáradt az életem, hát elmegyek
hátrahagyok mindent, mit lehet
Neked is meg kell ezt értened
és ha eltűntem sem kell majd féltened.

Arany ragyogással Te tettél élővé
de nem tehetlek a maradással meddővé
elhagylak ezekkel a szavakkal a szememben
és megőrizlek téged a jobbik felemben

Nincsenek megjegyzések: