A szélrózsa fújta embereket
és embereket hordó szekereket
látok milliónyit magam körül
Élet szülte mosolyok ülnek
mikor a szájak mentén előkerülnek
Ha egymásra nézünk.
Háború van mindenütt
keserű az életünk
de mihaszna az életünk.
Csak menekülünk a halál elől
menekülünk a bátrak előtt
menekülünk a szekerünkön.
Próbálunk mi beszélgetni
próbáljuk mi megérteni
hogy mi is történt velünk?
Egymásra nézünk a piszok felett
összebújunk egymás mellett
hogy még tovább éljünk.
Rohanunk a messzeségbe
hogy elbújjunk egy rekettyésbe
Élni még egy napig.
Gyávák szülte igazság az,
Hogy a napok adta igazságnak
A lelked lesz az ára.
Az országutak népe színes
Sok nyelvű a polgár, és a nemes
Ha a túlélésre játszik.
Én is összenézek mindenkivel
Aki felém néz a szemeivel
Ha emberi szóra vágyik.
Hogy ne legyen a sorsod rejtvény
Kérlek, beszélj nekem a néped nyelvén
Mert érteni akarlak.
Mondj el mindent önmagadról
És minden titkot a családodról
Amit elvesztettél.
A régi világ a pénzbe fulladt
S mikor a sok pénzember mind begyulladt
Akkor jött a háború.
