Vlasics György : Segélyt regélj!

Barátom, nézz magadba igazából,
És mondd: látsz-e ott egy csodatábort?
Ha régen néztem önmagamba,
Akkor léptem nyomban hazugságba.

Élni nehéz, nemcsak félni
Másokból csak koncot tépni.
Más életemben olyat láttam
Amit leírok így hamarjában:

Sötétben élő zárvány-élet
a mindennapoktól is félek.
Fiatalságomra a Hold rajzol kort
és a Nap tünteti el a halálos kórt

Sorsom élem keseregve,
és vágyaimat szenderegve.
Álmom mindaz, amit a holnap hozhat
a tegnapokhoz sorakozhat

S a szomjúhozó zarándok, ha
Kutat ás a sivatagba.
Ha vizet nyer a mondandója,
Elsorolja mi a szívét nyomja.

Ha nem jön víz, csak száraz homok
nem lesz szó, csak száraz torok.
Ha lelkedből lesz csendes tenger
akkor úszhat benne igaz ember.

Nem érted, hogy mi a lényeg,
e mondatszülő vers-regének?
Szívedbe nézz, és ne a mélybe
a semmitmondó messzeségbe!

Vlasics György : Sztár(uló) énekesnő

Bájos a páros, együtt a fényben
könnyű fejjel feledésben
Szép a mosoly, s nincsen vége
hisz szélte-hossza világ szépe.

Ó, micsoda hajzat, és milyen csoda ruha
éteri költemény annak minden sora
Gyönyörű a fogsor, ne csodálkozz rajta
"Afrika-egyéves-bevétele"-fajta

Gondoljunk csak bele, hogy megérdemelte:
azt a számot olyan szépen elénekelte.
és ez a modellfiú milyen fess mellette
és azon a plakáton magát, hogy kellette.

Megérdemelik ezek aztán minden centet
hisz szépségükkel kit büntetnek?
Mi fizettük nekik, és ők lettek a sztárok
mint a többi producer megálmodta párok.

És talán egyszer életében végigfut a fején,
hogy a világ nincs teljesen a helyén:
Azután a tél-felhő nyárrá lesz életének egén
és a pénz újra úrrá lesz szívének helyén

Gondolat

Ismernünk kell a múltunkat, mert a múltunk velünk van állandóan... Bennünk, általunk. Olyan, mintha szemben állnánk a tükörképünkkel, de nemcsak egy arc nézne vissza ránk, hanem az összes arcunk.
Ne felejtsd el azt, ami és aki voltál, mert a jelenképed abból fakad ami volt, és a jövő is jelenné majd múlttá válik egyszer a "most" után. Fakó arccá a hatalmas tömegben, és ha nem tudod, hogy melyik arcot keresd, akkor nem találhatod meg önnön magad sem.

Vlasics György : Interjú az új világbúl

A rádióból gyüttek hozzám
seregestül és ilyenformán
mondjam el mán hogy milyen vagyok
az államtúl mennyit kapok

Hogyan látom a világ sorsát,
a hitelválság széltit-hosszát.
Assemtom, hogy mi a válság,
eszik-e, vagy meg is isszák...?

És hogy mi a hitel, a tetejében aztat se t'om
pöll, ha a zsebeimben nincsen zseton?
A kocsmában ismerek ám ilyenfélét
a borivászat rovátkásas részét

Ha elfogyott az állam bácsi segélypé'ze
a pultoskislyány szebbik része
A rovátkával jelez minden sillert
a gigámon leszánkázó minden litert

Aztán nyaggatnak a szomszédomrúl
az ellopott kondéromrúl
Mondom neki: húzzál innen,
míg szípen mondom, szíp testvírem!

Sokat kérdez, aki semmit sem bír:
ha igazából tudni vágyna, nem fut el így
Ahhoz húz, aki többet ad majd
gyáva népnek adnak majd zajt.

Nézz körül:
a kérdésekből nem élhetsz meg
a válaszokból sem értesz meg
A semmi ágán ülve jajgatsz
madárzabot ropogtathatsz.