Barátom, nézz magadba igazából,
És mondd: látsz-e ott egy csodatábort?
Ha régen néztem önmagamba,
Akkor léptem nyomban hazugságba.
Élni nehéz, nemcsak félni
Másokból csak koncot tépni.
Más életemben olyat láttam
Amit leírok így hamarjában:
Sötétben élő zárvány-élet
a mindennapoktól is félek.
Fiatalságomra a Hold rajzol kort
és a Nap tünteti el a halálos kórt
Sorsom élem keseregve,
és vágyaimat szenderegve.
Álmom mindaz, amit a holnap hozhat
a tegnapokhoz sorakozhat
S a szomjúhozó zarándok, ha
Kutat ás a sivatagba.
Ha vizet nyer a mondandója,
Elsorolja mi a szívét nyomja.
Ha nem jön víz, csak száraz homok
nem lesz szó, csak száraz torok.
Ha lelkedből lesz csendes tenger
akkor úszhat benne igaz ember.
Nem érted, hogy mi a lényeg,
e mondatszülő vers-regének?
Szívedbe nézz, és ne a mélybe
a semmitmondó messzeségbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése