Vlasics György: Pályatársamnak

Férfiú!

Eltűröd, hogy lektűröd
békésen borozgat
helyetted az olvasók
népes táborát fenyítve
bájosan sáros stílusod
hamvába holtan?

És én balga,
Miért voltam oly botor
hogy soraidhoz szóltam?
Eltanácsolsz-e a magad mellöl
a magad alá tett
bársonyszék elől?

Mikor mellőled kapartam
a szavaknak magvait
mit lábaid elé szórtam
korábbi soraimban.

Te, szent!
Inkább vess magadra
homokot és vess magadra
betont, hogy fedjen.
És alóla szólj a világ
minden egyes bajához menten!

Bajokhoz, amiket tudod
okozott az életműved
ami elront minden egyes
bátor nőt és férfit
aki merészen ostoba
szóböffenéseidre épít
mert életében mindent
légváraddal szépít.
És amit könyveiden könnyedén
szórakozva elvárt
Hogy ócska szóvicceid szárnyán
egyszer csak minden elszállt.

Vlasics György: Minden

A mindennapok útját járva megtalálom szívem kútját
s míg a szeszély hátát ostorozom erős kézzel
elfelejtem a dobbanások minden búját
és követem a fekete mélybe vezető útját.

Odalent a hamis szavak magas fala szegélyezi létem
ha kapaszkodnék hát lecsúsznék rajta.
Ha gyakorlatlanul lezuhanok az életemet féltem
és nyekkenek ha az aljára leértem.

Elvetem a követ

A hétköznapok poklát járva ellenség az élet
mert a szívem hullámait követi ő szépen.
Tudod, az utazáshoz nem mindig kell bérlet
ha nehéz szívvel menekül a vétlen.

Remélem, hogy felismerem ha boldognak kell lennem
a sok ember között össze-vissza verve
sebekkel borítva rájövök, hogy mit is kéne tennem
hogy a fájdalmam árja elcsituljon bennem

Egyedül vagyok?

Mert nem kapok én segítséget hiába is kérem
köröttem mindenkinek viaszos a füle
jajszavaim mégis szűk marokkal mérem
ha vércseppenként hull a tenyerembe bérem

Megteremtem én is a saját magam poklát
és minden lépésem közelebb visz hozzá, ahol
ragadozó mosolyom elmormol egy ódát, hogy
"Éhes foggal tépem fel az ártatlanság torkát"

De a félelmem tölti meg bátorságom gyomrát,
és szépen szét is hajtja az széleket
ahogy a szél szabdalja a szűzi piros orcát
és a tudatlan felek a nemi küzdelmet utánozzák.

Nem kell már a szép szó, ha a húsnak van a forradalma
és testben fonódnak csak össze a testek.
Mára már csak Ádám kezében van az alma
És Éva tüzes öle ül csak diadalt ma.

Ha azt gondolod először, hogy a semmit öntöm versbe
olvasd újra minden sorom, és még egyszer újra
Lásd és értsd meg, hogy mindez rólad is szól rejtve
de beleejtve a szavak erdejébe persze

Egyszerű az élet...

Vlasics György: In your eyes

We are two isolated worlds
My body is fighting with your soul
as we're lighting with our words
while the night fall in love
with the moon

Body and soul are dancing for joy
when they've been hid in heart
and payed for every minutes
what they spend with each other

Time can't make your own smile
when you have been waiting
for a while
until i will find my way home

A long and hard walk
a thorn in man's sole
like a desert in your soul
a rose grow in the bowl
that's me
you'll see

White lie in a white house
shine light on a white skin
white king in the white high
the black man sit on the black sand
and the red man with the red hand
People of the presence
on the World of difference
but there is a different World
in your eyes

Vlasics György: Ass fate

A slow ass rides in a forgotten country
there's no rider and destiny
his dummy fate in the hands of almighty
on the road

Ass look the blue coloured country
it's upon his blinded eyes
his every steps before the face of almighty

Every breath leads to another future
when tousled wind came against the world
every minute turns to torture
on the road

Always be on the road
nowhere is your home
Ass is always in move

The colours of hollow sky came and went
a crisis is coming from the west
when the storm opened his angry hand
over the road

Blind anger tears the ground to shreds
while the night fallen from the western sky
nature fights against the nature heads
and the road

What's mean this road to you -
suffer distance or the pain?
Ass, let's find the road in thou
may it would be your fate

Life's on the road
always be on the road
everywhere's your home
at every crossroads
'til end

Vlasics György: Night boat

When the dark enters to the boat
every minutes loaded and bored
it's on that water road
on the night boat

Rock my gently soak
with her shaking hand
on her pity muddy sand
oh honey

When Honey enters to the boat
every minutes burn in soak
I'm freezing 'cause of
she covered me by her cloak
on the night boat
it seems like Noah's bark
pairs walk with each others
a mother talks to someone's father
in the dark

Hold my hand
and take my hand
hold my head
and take my hat
while i'm puking
in the toilett
from my set
on the right boat

When the ego enters to the boat
that turn the situation to the fight
fight reshape our cold night
on the night boat
on the right boat
Can we start now?

hold my hand
hold my hand
hold my hand
in the end

Vlasics György: Sad Kat's Ballad

Katie was a sad wife before she died
all her life belongs to run and hide
She played in main title of spleen of holy
as she slaved in deeply melancholy

God invited her as an unexpected guest
it picked inside of her so hard and fast
intemperance, self-abuse and sloth
flying over her life like a moth

She needed a child
but couldn't make it
She needed her faith
grab and take it

Everything was all her faults
not her husband (nor his thougths)
not his faith what he gave
from the cradle to the grave

Grab the trust and take away
counting on what they say
drop it down
(low and crown)
come and gone
(come undone)
Slow it down what she thought

But her thougths that never slow
she was sick to death and wanted to go
she found that middle rope
and that gave her a little hope:
"I wanted to give for my man
a nice family and children!"
"This is exit from my fate,
From my life what i hate"

Grab the life and take away
counting on what they say
get it down
fate undone
is that a real solution?

Silent wings came on that Eve
and middle rope laid on her sleeve
when Katie walked her final way
she had nothing what she'd to leave
nothing but her family had to lost
to lost an state of love and trust

A spirit lamp threw out light
when she's arrived there
Black rain fallen on her head
knot of rope laid on her neck
She'd tied end of rope to the Well
and then jumped to the hell

Get it down
come undone
It's over
ring her bell
It's too late
She's in hell

Vlasics György: White men came

Eyes
whats in the killer's eyes
when innocent is lying
everybody lies
and everybody dies

story tells the truth
not news
there's nothing here
to lose
an apple fall from the tree

birth
death
nature - kill
last breath

and then who went astray?
may when preachers say:
every man’s sinner
and loser become winner

A lifetime in the prison
seasons after season
where’s his tomb?
and where’s his home?

Vlasics György: Story of Joe

A chord
He grabs the anchor
when sea catches him
lose the balance on razor
right on the razor-thin…
smile

Our man
Living in a silent tomb
what makes him cry
falling in tired womb
before he will die

This story
Mesmerize me
and reminds me
on my mortality
as follow his duality

Go
Right or Left
Height or Depth
No other ways

He swims with the birds
like a fly does in the sea
in heat of the night
take a little money
they’re all so bright

The Homeless Joe
He’s the hero
Go
Right or Left
Height or Depth
No way out

Vlasics György: Gone

When life’s over
Everything are gone
From your Ivory tower
To lower in whistle town

Take a look back
You’ll see the distance
From here where you laid
Your heavier life pack

I’ve borrowed my life
From a far and deep side
Hey, hey, hey
Are you alright?

Your passed feelings
That turned to chanting whispers
Rest inside your head
While you’re laying in your bed

Grave waits for everyone
As follow your common path
Tear it down when everything’s done
Thorn twist as hard as you want

When carnival’s over
no clowns show us mercy
who’s playing on this scene
by an unwritten scenario

I’ve borrowed my life
From a far and deep side
Hey, hey, hey
What did you say?
Are you alright?

Vlasics György: Hand of fate

I'm walking the streets
shoes fell out my feets
my hands in my pocket
my heads like a rocket

My woman is a good woman
and i wasn't a bad man
neither
We've been raised a child to fine
our lives were good and shine

That day was the crossroads
my fate that holds
me
Fate and Woman
drinking o' man
all together now
and forever

Fate led my shaking hand
when i took some money from my friend
but i don't needed them
So fate led my grabing hand
Am i right?

I spent all of that money
"i'm the king of the night, Honey"
I've lost everything on gamble
my head, my gain on my ramble

That day was the crossroads
my fate that holds
me
Fate and Woman
drinking o' man
all together now
and forever

That day was the judgements
my fate torments
me
Dirty money and women
they would be frozen
in one
all together now
and forever

Vlasics György : Sírhalomnál

Itt állok egy sír felett
egy sír felett, ami elrabolta a testedet
Megmaradt az emléked és megmaradt a szellemed
a sír sötétet megkísértő gyönyörű szép két szemed

A sötétnek tetsző szemek álmomban arcomra fagynak,
elmondanak minden titkot majd árván hagynak.
Emlékek falai között járok,
hol régen palota állt, ott ma romos falakon állok.

Vágyom a régmúltra, mikor még daloltak rózsás ajkaid.
Eszembe jut, ahogy szavak nélkül tudtam már titkaid
Jobban ismertelek az első pillantással, mint bárki más azelőtt.
Te rettegtél tőlem, mert tudtam mit rejtettél más előtt.

Falak mögé bújva, félve felém léptél mégis egy lépést...
majd még egyet, és még egyet, eldobva a féltést.
Magad mögött hagytad a régi döntéseid és a bizalmat
amit rossz kezekbe helyeztél az évek alatt.
Magad mögött hagyod most mindazt
ahol boldogságot boldogtalansággal vegyítettél az ég kékjébe...

Míg meg nem láttuk egymást fehérbe öltözött szívvel és testtel,
és tetszhalottak tettekkel éltünk.
Vágytól sötétlő szemek néznek rám, és nem találnak ott,
amit hajómmal elérni vágytam: a napsütötte partot.
Melletted.

Most itt vagyok, és szavak nélkül szólok Hozzád
oly szavakkal, amiket előtte hiába vártál,
Olyan érzésekkel, amikért sohasem szántál.
Most bő kézzel szórom eléd amit nekem hoztál.

Hiába menekültél, és néztél rám míg kértelek
és remegő szavakkal bújtál pajzsod mögé, hogy ne kísértselek.
De hiába volt minden praktika, mi örökre együtt maradunk,
mert mindig csak egyet, csak egyet akarunk.

Szerelmem!
Az utolsó szó jogán zenélek Neked, bár búcsúnkat nem így akartuk.
Te felnézel rám, ahogy éltedben tetted
én a földet nézem, amiben szunnyad a tested.
A sötét rablót káromlom, hogy elszakított Te tőled,
és csak édes emléked hagyta meg belőled.

De nem halt meg ami te voltál:
a makacsságod és fájdalmad
küzdeni akarásod, hogy legyőzzed magadat.
Az élet győzelme amit a halálon arat.

Az élet, ami a tenyerünkből evett, és
Amit együtt mostunk át mindennapjaink imáival,...
mert minden csak rólunk szólt minden mondat,
és minden pillanat...
még akkor is, amikor még nem is tudtál rólam.

A szemeidtől búcsúzom. A földhalmok tested takarják,
ahogy a felhők az égboltot akarják.
Várj rám Kedves, mert eljön a nap,
és megjövök... amikor a Mennyek akarják

Vlasics György : Az öl őrülete

Régebben még létem és vérem enyém volt
és ereimben táncolt, míg látványod nem sáncolt.
Minden nap a kottán ugyanaz a nóta majd
feléd szálltak örömszavak és minden szavam örök maradt.

Ó, az áldott öl! Mely combjaid közt tündököl.
Megöl vagy elpusztít önmagával
Magához ölel és földbe döngöl simasággal
felvillanó bársonyával és elrejtőző oldalával.

Ó, Te királynő a csupasz igazságok között
a szorosan tartott húsod rácsaival
Lombjai alatt és bőröd fölött termő mannával.
dús legelő számomra félelmed fájával

Ó, Te áldott öl! Szemöldököm összehúzva
nézlek, és agyam bénultan áll összezúzva!
Bőröm szinte lángol ahol Napod reám sütött
mikor Ámor nyila szíven ütött.

Rablóhadam lerohanja rózsás szirmát kertjeidnek
és bőven öntöz harmatából szomjúhozó erdeidnek
Ó, te áldott, és szabadságod kihasználod
ha feltárod a titkaidat és napot öntöz igazságod

Riadt rohanástól feltárul a kopja hátul
melyet tiltasz el magadtól, remegő kezed titkod zárja
pedig a duzzadó hús csak azt várja, hogy véget érjen börtönöd
Fenntartod a saját vágyad ha borssal hinted saját ágyad.