Férfiú!
Eltűröd, hogy lektűröd
békésen borozgat
helyetted az olvasók
népes táborát fenyítve
bájosan sáros stílusod
hamvába holtan?
És én balga,
Miért voltam oly botor
hogy soraidhoz szóltam?
Eltanácsolsz-e a magad mellöl
a magad alá tett
bársonyszék elől?
Mikor mellőled kapartam
a szavaknak magvait
mit lábaid elé szórtam
korábbi soraimban.
Te, szent!
Inkább vess magadra
homokot és vess magadra
betont, hogy fedjen.
És alóla szólj a világ
minden egyes bajához menten!
Bajokhoz, amiket tudod
okozott az életműved
ami elront minden egyes
bátor nőt és férfit
aki merészen ostoba
szóböffenéseidre épít
mert életében mindent
légváraddal szépít.
És amit könyveiden könnyedén
szórakozva elvárt
Hogy ócska szóvicceid szárnyán
egyszer csak minden elszállt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése