Vágyaimnak utat engedsz, sikolt fel a húsod
kezeid a kezeimben kettősünkre bízod
Hiszed vagy sem, nem halsz meg velem
és bármit érzel, bármit teszel a tömegben is észreveszel
Várban élek, tornya magas, a tetején aranykakas
kívül arany, belül ezüst, tűzzel-vassal forrongó üst
elmém távol a tiéd mellett, minden érzés nagyon kellett
felettem ég alattam föld, felettem kék alattam zöld
Ég és Föld közt ellensúlyban, a sírhantomon sírva zúgtam
dúdolt madár és fütyült széllel, szemben minden ellenséggel
nincsen álom szemed nélkül ha összenézünk a szellem szédül
Ég és Föld közt egyensúlyban állunk, majd egyedül szállunk
Kezeimben kezeiddel a csendes gyilok csak kézben piszok
földes agyaggal telítődve, krákogom a mérget köpve
két ego közt ingázgatom, a tengeröblén hintáztatom
macskabölcsőben ringatva, a fejemet is ingatva
Megperzseled szemeiddel álmot váró lelkemet
felégeted mindenemet, és megsimítod szerelmemet
vágyaimat szárnyon kapod, elhurcolva túsznak kapod
vércseharcunk násztáncba ér szíveinkbe tolul a vér
Mákonyomnak utat enged a Reánk vágyó erős szíved
elbódulunk mind a ketten de a szívünk mégse retten
Veled lenni röpke percre, nem kér mást a mámor
csak az egész élted minden percét a szíven lőtt Ámor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése