Egy őrület borzolta Józsit ébren is álmodva
lemondott róla hétköznapokra vágyódra
Bármit megadott volna egy langymeleg ölért
és eljátszotta volna neki a böllért.
A gondolat ingyen jött, de a pénzébe kerül
ahogy gyorsan a város mocskába merül
magányával vagyonát meg -hiába- osztja
de a vörös lámpa majd mindentől megfosztja
Vágyával sokkolva lépett át a kapun
ágyával régóta közeli a rokon
Csomókban lógtak rajta a lotyók
és szájukból áradtak a pesti klotyók
Lányok ezek, csak állatnak látszanak,
minden álló férfinak kis ügyest játszanak
A Bár-szagnak nyoma sem lehet majd rajtuk
ahogy jelünket a fehér bőrükbe marjuk
Átlépett félénken a vörös szoba ajtaján
ablakán molyrágta csipke volt hajdanán
Már csak a vágy tartja a helyén a koszt
ami minden szerelmes illúziótól megfoszt
Bátrabban nyúl a széttárt combok közé
a kígyónő borgőzben tekeri majd köré
Álmai asszonya mocsokból születik meg
és nem az érzelmektől lett élveteg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése