2008. augusztus 23., szombat

Vlasics György : Ébredés

Villámok cikáznak az agyamban
Nem lehetek próféta a hazámban
Minden ellenem, és én mégis félek
Egy Angyallal együtt életet remélek

Szárnyatlan vergődök a földön
A környezetem számomra börtön
Minden ellenem, és én mégis félek
Egy Angyallal együtt életet remélek

Számolatlan kapom a pofonokat
Sorra lerombolom az idolokat
Minden ellenem, és én mégis félek
Egy Angyallal együtt életet remélek

Magam vagyok a legnagyobb ellenségem
S így minden győzelmem a legnagyobb vereségem
Minden ellenem, és még mindig félek
Egy Angyallal együtt életet remélek

Szomjan halok a folyóparton
S megfulladok az árokparton
Minden ellenem, de én mégis élek
Egy Angyallal együtt életet remélek

Kilépek a fénybe, és rendesen meghajolok
Ha az kell a rendezőnek, a végén meghalok
Minden ellenem, de még mindig élek
Egy Angyallal együtt életet remélek

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

...egy angyalod már van... minek még egy?;-)

daray írta...

Ez így van... Ő az Angyalom, és nem is kell más! :)
TE aztán tudhatod, hogy ha már ezt mondom, akkor ez így is van, és így is marad! :)

Névtelen írta...

Úgy legyen:-))))