A végtelen víz spriccel az arcomba
és elmondhatatlan a végtelen bennem
Hajnali érzések szerteszét vágnak
de Téged akarlak a karomba
Változás szele érinti pirosló arcomat
belesápadok a fájdalomba, hogy érzem
Várunk és döntünk a jövőről
és elmossuk az akaratunkat.
Vágyaid festik meg pirosló arcodat
de eltemeted őket elméd ereje alá.
Most elegendő, hogy túléld a holnapot
és esztelenségbe fojtsa a napodat.
Valóban szükség van a festékre arcodon,
hogy táncoljanak a valódi vonásaidon?
A nőiesség virága nem kívülről fakad
és a kertedben tengernyi a szirom.
Kezembe fogom fájdalomtól éhes arcod
a csaholó kutyáknak koncot dobok.
Fogd jobb kezedbe a martalékot
hajítsd messzire és fejezd be a harcod.
2 megjegyzés:
Hogyne érteném!!! Ám örömmel látom, h ismételten olvashatók újabb-és újabb versek az Ön tollából, egy ideig "Csendben volt Uram"! Még mindig várom gyermeki izgatottsággal, h egy meleg színben pompázó verset halljak Öntől, de akár egy kis négysoros is megteszi! :)
Kedvesem,
Ön súlyos mulasztást követett el, amikor nem olvasta el " A világ egy másik szemben" című február 26.-ai versemet, ami elég meleg színekben pompázó költemény. :) Kérem eme hihetetlen hiányosságot pótolni!
Hallatlan!!! :)
Megjegyzés küldése