Kinéztem, és rácsodálkoztam a világra
oly ritkán tesszük ezt meg.
Mérget öntünk az édes csodákra
és kéjesen habzsoljuk meg.
Mennyi szépség van egy pici virágban
vagy amikor karjaidba veszed
egy bizakodó apró gyermek mosolyában
ahogy szorítja óvó kezed.
Ujjaiddal simítod végig tiszta arcát
és veszel bele nyílt szemeibe.
Tükörként mutatja életed harcát
és teszi azt a sorsod kezeibe.
Az élet gyönyörű, akár a szerelem,
néha tekints a párod szívébe.
Ne felejtsd, hogy általad lett eleven,
és semmit se kért cserébe.
Bizalom, hit és őszinte vallomás
Tedd meg, és ne félj tőle!
Tudd, hogy ő az utolsó állomás
és nem csak marad egyelőre.
Megtanulod Tőle Napfelkeltéd erejét
és Napnyugtád lesz végtelen.
Álmai megédesítik a napod elejét,
de pillantásától lesz féktelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése