Kedd reggel vége lett a világomnak
szűk lett a szmokingja a királyomnak
véres útra vitte a saját népét
az emberek arcára véste a képét.
Háború!-zengték vidáman mind a harangok
Háború-győzelem!-ezt visszhangozták a barlangok.
Minden a győzelmet akarta, vágyta az országnak
és a golyók keserű zümmögését annak a barbárnak
Mert barbár mind, ki ellenünk van!
Hazafias rügyektől borult zöldbe az ország
az emberek a pénzüket a bankokba hordták.
odaadtak mindent, mit az adó meghagyott,
egyre több földön az asszonyka aratott.
Mert elvitte a vérnász az összes hímneműt
és egyre hidegebbek lettek az ágyneműk.
nem volt szerető, hogy az tegye meleggé,
s az arcokon a hazug mosoly vált merevvé.
Zsíros gyárosok váltak még jobban zsírossá
a pénz amihez jutottak vértől vált mocskossá
a népünk egyre csak fogyott és eltűnt a jólét
és a tavasz sem mosta el a vörössé vált hólét.
Mert áruló mind, ki nem velünk van!
Kezdetben csak az ment el, akiben lobogott a tűz
az álságos hazaszeretet, a hazugon lobogó tűz.
Csak az lett hős katonává, aki vágyott rá
de a vereség tett egy kedd reggel gyilkossá.
Megjött a Levél és tudtam, hogy mennem kell,
hogy vége az eddig életnek, és mind ami érdekel
Kiszedtek az iskolapadból és irány a bakaszag
egy despota akaratából besoroztak.
Ülünk egy vonaton és körbevesz az állatok lőréje
a mosdatlan testszag és a társaim bő vére.
Mindenki lelkesen várja a frontvonal látványát
hogy halálával szolgálja arcátlan bálványát.
Mert áruló mind, aki felettem áll!
Tudom, hogy halálom vár a síneken túl
nem kerestem, mégis gyorsan eljön piszkosul.
Nem gyűlölöm már, kit gyilkolnom kéne
és nem kerget őrületbe a kiömlő vére
Emberek vagyunk mind, kik mások céljait szolgáljuk
más a királyuk, más a nyelvük és más az országuk.
Minden különbségünk ellenére mégis eggyé válunk egy napra
ahogy vérünk-verítékünk hullik a nélkülünk induló holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése