Második ének
Csillagmezők között kerget,
a gonosz kígyó seregeket.
Az ősi korban minden hősi
míg a gonoszságba beleszövi.
Előkerült minden Isten,
hogy megmérkőzzön minden szinten.
Olyan régen, mint a Földnek heve
nem fagyott még sarknak jege.
Összegyűltek számos népek
ím a Szultánisten kérésének.
Hagymázas a sípnak hangja
mi az Öregeket összehívja.
A sárkány sziszeg Tiamatnak
a sípja beszél Azagthotnak.
Cthulhu népe gyülekezik
az ember álma temetkezik.
Egy haditanács szükségeltet
mert a béke köztük szünetelhet.
Mi volt oka eme félelemnek?
Tán a mágiája bölcs Enkilnek?
A Föld Őrzője hadat gyűjtött
és levelében halált küldött.
Megrettentek ezt meglátván
és gonoszságuk maradt árván.
Hiába volt hatalmasság,
és szárnyas démon tűzlovasság.
Egy Öreg isten egymagában,
nem sokat tesz zuhantában.
Az Őrző ígért lassú véget,
és tűzzel égő ellenséget.
Félelmükben eme vének
egymást nézték ellenségnek
ahelyett, hogy összefogtak
egymásra ők tüzet dobtak
A bűvichoros és elég zajos
haditanács sok holttestet mos.
Ekkora Nyarlathotep szólott végre
és mondandója bölcsessége
Megállított ellent és csatát
mert megértették kígyó szavát.
Elmondta, hogy mit tegyenek
hogy minden csatát megnyerjenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése