Ismernünk kell a múltunkat, mert a múltunk velünk van állandóan... Bennünk, általunk. Olyan, mintha szemben állnánk a tükörképünkkel, de nemcsak egy arc nézne vissza ránk, hanem az összes arcunk.
Ne felejtsd el azt, ami és aki voltál, mert a jelenképed abból fakad ami volt, és a jövő is jelenné majd múlttá válik egyszer a "most" után. Fakó arccá a hatalmas tömegben, és ha nem tudod, hogy melyik arcot keresd, akkor nem találhatod meg önnön magad sem.
2 megjegyzés:
Disszociatív identitászavar?! :D
;-)))
Megjegyzés küldése