2009. január 16., péntek

Vlasics György : Interjú az új világbúl

A rádióból gyüttek hozzám
seregestül és ilyenformán
mondjam el mán hogy milyen vagyok
az államtúl mennyit kapok

Hogyan látom a világ sorsát,
a hitelválság széltit-hosszát.
Assemtom, hogy mi a válság,
eszik-e, vagy meg is isszák...?

És hogy mi a hitel, a tetejében aztat se t'om
pöll, ha a zsebeimben nincsen zseton?
A kocsmában ismerek ám ilyenfélét
a borivászat rovátkásas részét

Ha elfogyott az állam bácsi segélypé'ze
a pultoskislyány szebbik része
A rovátkával jelez minden sillert
a gigámon leszánkázó minden litert

Aztán nyaggatnak a szomszédomrúl
az ellopott kondéromrúl
Mondom neki: húzzál innen,
míg szípen mondom, szíp testvírem!

Sokat kérdez, aki semmit sem bír:
ha igazából tudni vágyna, nem fut el így
Ahhoz húz, aki többet ad majd
gyáva népnek adnak majd zajt.

Nézz körül:
a kérdésekből nem élhetsz meg
a válaszokból sem értesz meg
A semmi ágán ülve jajgatsz
madárzabot ropogtathatsz.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

nofene! a végén még verset is tud majd írni! :)

Névtelen írta...

de még milyen ízeset ...összeszedted tán?...:)

angyalka írta...

Bátyus...ennél kismilliószor jobbat írtál már...bocs mindenkitől... De azért szeretlek benneteket:*