Ő talán meg tudna gyógyítani
ha nem vinne tévútra
El tud bódítani, és meg tud hódítani
de nincs erőd a visszaútra
Hol a kijárat?
A fejed oly nehéz, és lefelé húzza a szíved
viszi lefelé a kezed
Érted jött ezer úton át, feléd.
A kutyák is ezért sírnak a Holdnak
Akár a megtört szívű ember, ahogy érzed
Ahogy érted zúg a szél...érted?
Egyre mélyebbre mész az éjszakába
Az égbolt is egyre sötétebb
Ahogy mind jobban bújik a világba
Mint a körmök hasítanak a holdvilágba
Azok a körmök marnak és védenek.
És gyógyulsz, csak gyógyulva bódulsz
bele bizony a feledésbe
De mikor építed azt mitől elfordulsz?
Kézzel a zsebben, ebben a percben
elfordulsz ahogy minden rezzenésed érzem.
Merre fordulsz...fénybe vagy inkább az ellenébe?
ellenérzés ahogy összerezzen
Minden évben, és az életben.
A pisztoly csöve olyan fényes
és a nyelved szerint olyan fémes.
A fegyver kézben, a szíved dobog
tovább dobog, egyre dobog
A pergő dobod egyre robog
és dobog, dobog, és ellopod.
Érezd végre, hogy kiért dobog!
Azzal a kézzel ami a szeretet keze
megérinted az arcom
Azzal az angyalszárnnyal rombolsz bele
tombolva tiporsz el mindent
mindent amit csak elérsz
és mi az amit elérsz?
Mutasd meg magad, ahogy az autósztráda
szakad rá a hazug világsztárra
Várom az utat, hogy mutasson kiutat
vigyen végig a Végig, hogy elérj a célig
és védjen a véred, a szégyened.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése