2009. november 4., szerda

Vlasics György: Gyilkosság a vásárban

Ami itt történt, a mi kies városunkba
Egy olyan napon mikor már a Nap is csak unja
és bújna bele egy langy felhő ölébe
Fekete arccal, és fekete vassal
masíroztunk mind akik éltünk,
és mentünk a végzetünk elébe.

Mert minden lépése ennek a sötét figurának
aki sötét szívét burkolta sötétlő ruhákba
vitte őt előre, vitte a végzetébe
és érzett a kezében valamit
valamit, ami elvitte a zajos vásárba.

Ott a sátrakban álltak, és pénzükre vártak
mind a pénzünkön hízott disznók.
Színeket izzadó, bérüket kitartó
birkák voltunk mind, és vártuk a lövést
vártuk az ölést, pedig mi voltunk a disznók.

Felnézett a fekete ember a Napba, és várt
várt, hogy kivégezze a gazdagságot
és megölje, aki elvette tőlünk a gazdaságot.
Mert hiába hazug, mind aki a nyakunkon gazdag
és hagytuk, hogy mi legyünk akit jól átbasztak
Átkot csak magunkra szórhatunk.

Izzadtak a gazdagok, és izzadtak a szegények
izzadtak a tenyerek és remegtek a remények
Várakozott mindenki, mindenki csak másra
mindenki másra, de csak mi vártunk fekete Tamásra.

Tamáskodva vártunk, és egyre csak reméltük
hogy lelövik azokat akikkel mindenünk feléltük
De a fekete ember csak állt és nem nézett ránk
"Talán nem is érdekli, hogy minket mi bánt?"
kérdeztük mi egymástól akkor.

A feketeség fanyar mosolya azonban másról mesélt:
"Miért lőnék, ha ezeket nem szeretem? A Bérért?
Na és ha fizettek a kiontott vérért?"
És miért szúr most a mellkasom balján,
talán megmérgezett az a kocsmáros talján?"

Eltelt a délelőtt, és elmúlt az idő
és nem lesz majd senki más, aki majd lelő
egyetlen gazdagot is, akiké a lelkünk
és elmegy a pénzünkkel akit ezért vettünk

Nem indult sehová a fizetett gyilkos
és nem indult dolgára sem itt, és sem most.
Oda a hely, és oda az idő
Nincsen már pénzünk, és nincs bennünk erő
ahhoz a botrányhoz, amit szívünkben érzünk.
pedig tenni kell valamit, mert helyben elvérzünk

Odalépek végül a pisztolyos gyilkoshoz
összeszedem erőm és hangom a mondathoz
a kérdést, hogy miért nem tett semmit
Odaszólok neki, hogy: "mi történt, koma?"
és elhűlve látom, hogy ő lett a vásári lakoma.

Nincsenek megjegyzések: