Ó, Jó Hölgyem, vagy Uram!
Láthatod oly korban tengetem én a sorsom,
mikor egyes Pajkos Ifjak mulatva
a tudomány oltárán verik szét a várost.
A tohonya rendőrök pedig hagyják
s hogy ne tegyenek semmi károst
borban pácolják az újkor hajnalát.
A zsernyákok aztán minden mondat végén, "Az angyalát!"
kiáltanak, majd a gumiboton mérik le az erőt
míg elverik a boros serleget elnyerőt.
Nézz szét és kérdezd meg magadtól:
Mi végre e kor, mely csak terjeszti a kórt?
Mindent csapszék bódult prófétát szül,
de hiába a szó ha az adóteher közben nem enyhül
s míg Vigécek és Vágánsok villognak a vággyal,
akár a Fösvény az aranyolvasással
addig a szegények nyomorúan élnek,
és a mindennapok borújától félnek
míg a gazdagok elverték mindenük a semmire.
Egy nehéz nap után betérnek hát egy kocsmába
ahol néhanap Urak és Szolgák dorbézolnak együtt
addig míg megtérnek az enyhet adó szalmára.
Nézzük egy esetet hogyan hajtják a vizet
a másik malmára!
Ó, lásd mily szavak jönnek a mulatság után
a nemes úr felől tánc közben,
mert a munkás urak néznek rá bután:
Hogy az, aki előbb részegen a gázlámpával táncolt
az mit akar e szavakkal, melyek ajkain kelnek:
- "Uraim! Az önök pillantásai engem nem mérsékelnek.
Olvasták már Shelley-t aki Byron-nal verseng?"
- Kit érdekel a pacák, ha a Babám otthon rám veti magát?
S gyühet dögvész vagy gyühet a vég
ha a csecsébűl mindig akad nekem pár font
aminek a bimbaját csókolom, ’míg csak lehet
meg amíg engem és csak engem szeret.
Felbátorodva az oldalán ülő rőt hajú nőtől,
és kipirosodva a bátorsága fűtötte hőtől
Kékvérű hősünk emelkedik szóra az el koszlott padról:
- "Ily szavakkal az ajkán Ön nem lehet Úr..."
- Hé! Ha ilyet mondol, akkó’ könnyen elszakad a húr!
- "Hát veszítse el a Királyság minden dics nyomát,
vagy találja meg Milton az elveszett Paradicsomát?
- Ez sem érdekli Önt? - veti oda a lord peckesen.
Az egyszerű nép fia rámered a felhevült arcra
és erre már csak egy egyszerű "He?" szakad ki belőle
majd a kékvérű úr lefekszik előtte,
persze felettébb feszesen,
miután egy ököl repült bele az arcába kecsesen.
A közjátékot követve a zaj visszatér önmagához
És a gyors kezű proli visszafordul az asztalához.
A barátok már várják, hogy verjék már a blattot
mert abbahagyták addig, míg ő lekevert egy mattot.
- Hol firkáltunk, cimbik, ’míg nem szó’t ez a majom,
oszt’ egy kurta csapással kevesebb lett a bajom?!
Az elvert lovag megvert seregként kastélyába tér
mire az alkony vörös szőnyege ablakához ér
Reggeli helyett a vörös hajú szerető hűti a felszakadt ajkát
mert ebben a pillanatban a nő játssza a dajkát.
Az elpáholt kékvér a dús kebléből hulló manna alá
tartja a markát, és nem látja benne a tegnapi szajhát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése