Vlasics György: Nézni

Eltűntél.
Elhagytál.
Egy darab tűnt el belőlem.
Nem vagy velem.
Te.
Nélküled élek.
A hiányoddal halt rengeteg dolog.
Érzések, álmok, vágyak. Fétis. Az voltál nekem.
Remélem velem maradsz mégis.
Velem, mert egy végtelenbe nyúló
szakadék mélyén fekszem.

Ahogy a fény felé nyújtom a tenyerem,
hallom a hangod a távolból
és érzem az érintésed közelről.
Az érzés halódik, de a vágy örök.
A testem fáj.
A testem sajog.

Talán te voltál a fény
talán a sötétség
talán csak a saját személyes poklom foglya voltál TE is.
ahogy én is az vagyok most.
Talán
Szenvedek.
A lélek miatt a test is szenved,
zavarja a dögszag.
Most nélküled élek.
De valóban élek?
Vagy csak az élet karikatúráját játszom?
Az élet színpada kínpaddá vált számomra.

Gondolataimban még velem vagy,
testben már mással.
Veszek egy nagy levegőt. Hátra arc!
Irány az élet. A Véletlenek sora.
A sors vak asszonyának bora
amit sötétlő amforából tölt.
Jöjjön a következő lány
jöjjön a következő lágy
kis halál
A következő kezdet - a következő vég.
A légiesen könnyű kezdet
és a sanyarúan nehéz vég.
Egymásból következnek.
Akár a saját farkába harapó kígyó.
Az élet így jó. Egyik ember a másik után
Az egyiknek Alfa, a másiknak Omega.