2012. június 23., szombat

Vlasics György: A csehó meg a lány

Mikor beléptem a csehóba
ahol mindenki koszos és emelkedett hangulatokat vált
Megláttam a sorsom a tömött dekoltázsban
láttad te is a tiédet abban a pillanatban?

Mikor beléptem a csehóba
ott aztán mindenki mocskos és részeg pillantásokat vált
ott talált engem minden este, ahogy őt is
ahol minden minden haj fekete még a rőt is

Mikor bent voltam a csehóban
ott lettem én is mocskos és részeg
ahogy mindenki más én is megrészegültem tőle
és még csak ezután jött az a sok olcsó lőre

Aztán nagyon eláztam abban a csehóban
ott aztán ez nem egy meglepő dolog, ezt elhiheted
ott látott meg ő az olcsó szemeivel
és tapogatott meg remegő kezeivel

Ott abban a csehóban este
Remegett neki aztán mindene, nemcsak a keze
fogdosta is mindenem amit a pia nem puhított
és az élet nem kurtított meg.

Abban a csehóban akkor már minden
Kemény pillanat volt elhiheted
Nézett rám a pia szülte szerelmével
míg én foglalkoztam a melleivel.

Mondtam neki abban a csehóban
"Húzzunk el innen kettesbe', kislány"
de ő nem értette meg elsőre
hogy itt nem jutunk el egyről a kettőre

Sokan voltak akkor este abban a csehóban
a nászt nem ülhettük meg hát azonnal
És még meg kellett vele értetnem gyorsan
hogy el kell húzunk a villámba' onnan

Löktem neki a rizsát a csehóban
Fel is fogta végre egy óra múlva, hogy mi a dolga
egy egyszerű csereüzlet lett a szerelem vége
ahogy minden szerelemnek ez lesz a része

Végül a sikátorban a csehó háta mögött
enyém lett az amit a lába között őrzött
Megértettem azt is, hogy miért olyan üveges a tekintete
amikor a fehér botját az asztal alól elővette.


Nincsenek megjegyzések: