2008. július 15., kedd

Vlasics György : Miért a sok miért?

Miért nyom a földre mindennap az erőd
ahogy képed nézem szemeimmel merőn?
Hogyan uralkodik szerető szíved rajtam,
és miért nyom el minden más zajt éjjelente halkan

Máskor gyenge testem miért robban éjjel,
ahogy tested ajkaimmal simogatom kéjjel?
Hogyan érted el, hogy nem gondolok másra,
és miért pont Benned találtam a társra?

Miért hagy ki szívem ütemeket néha,
mikor szemeidben a szerelem a téma?
Miért hallom mindig a lelked írta zenét,
és miért adja az enyém az ütemei felét?

Miért vágyom mindig az illatod szülte fénybe,
ahogy simogató pillantásod belsejébe?
Miért sajog bensőm, ha arcod harcol vélem,
és miért játszik színt az örök véleményem?

Miért remeg testem, ha hiányodat érzem,
és miért teszi ugyanezt, ha szemeidet nézem?
Miért vágyok élni, ha szerelmemet kéred,
és miért vágyok halni, ha elveszthetlek Téged?

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez csodaszép... szerencsés akinek írtad

Névtelen írta...

Csatlakozom az előttem szolóhoz...

Névtelen írta...

Na, erről beszéltem Hermi... de szép... tényleg... nagyon....úgy... fájósan! :)

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Névtelen írta...

...vagy kárhozott az elmúlt idő terhe miatt... az elhagyott lehetőség súlya alatt megroskadva...vissza...vissza az időben...hogyan haladhatna? Hogyan hozhatná vissza azt mit kemény munka árán hagyott hátra... lelke részét kiszaggata...darabjai lemaradva messze az elmúlt útba benne hagyva... már nem akarja újra... a régmúlt utat felásva... újra rakni... nem..., mert fáradtságos volt lerakni...