Hogy érthetném meg az üres Földet?
Ahogy nap-nap után köveket görget.
Ha kell, szilaj felhőivel betakargat
De ha megszólítom, nagyot elhallgat.
Gyermekeitől fél Anyánk szavaink nélkül
Hisz ő volt itt előbb, és ő marad végül
Mi vagyunk az átutazók megsebzett testén
A gyilkosok, akik ingyen élősködnek vérén
Ő a könnyeit hullajtja értünk mindennap
De mégis fáiból szakad ki minden lap
Lap, mit az ember tudatlanul elpazarol,
mert újságját nyomtatja rá számtalanul
Bemocskoljuk szűzies testét
És erőszakot teszünk rajta
Mindennap érzi miattunk vesztét
Mert az ember ostoba-fajta
Elvesztettük Őt már időtlen idő óta
mert nem számít a lelke, csak a kvóta.
A szám, hogy miből mennyit sarcoltunk el tőle
és mi az, amit a mai nap kiszakítottunk belőle?
Mégis teszi a dolgát és eltelik egy újabb nap
Ahogy tisztít az eső és a szellő simogat
Melengeti szívünk minden elsuttogott szavával
és betakargat erdőszínű hajával.
Gyere velem, testvér és segíts nekem
figyelj oda mire lépsz és fogd a kezem!
Gyere és segíts te is Földanyánkon,
ahogy ő teszi ugyanezt mindenáron!
16 megjegyzés:
És továbbra is botrányosnak tartom, hogy ennyire nem vesszük figyelembe a Földet, melyen élnünk kell. Pusztítjuk és kiszipolyozzuk, de cserébe semmit nem adunk...vagy szinte semmit.
Muszasi is megpróbálta a földet a maga képére formálni, és csúfos kudarcot vallott vele. Rájött, amire mi mai emberek még nem, hogy csak együtt kell élnünk a természettel és az erejét nem harácsolni kell, hanem élni vele és használni.
Elfelejtjük, hogy a természet milyen erős... és amikor a hurrikán vagy tornádó családokat tesz földönfutóvá, akkor sajnálkozunk és adományokat gyűjtünk, hogy megsegítsük őket, aztán visszaköltöznek a például a tengerpartra, hogy vakon és védtelenül újra szembenézzenek az ember által felbőszített természet újra lecsap rájuk szörnyű bosszúval.
...tévedés...mely szerint a természet bosszús lenne... egyszerűen, ha az egyik oldalon felkorbácsoljuk a világot, az végighalad rajta... a saját tettünk körbefut...és visszaért hozzánk... nem? Testvérem?
Ahogy az ember is a saját karmájának rabja, úgy a világunk is. Ahogy a mi érzelmeink illúziók, úgy a Földünké is... de attól még létezik a maga körében, a maga illúziójában.
.. a tiszta szívből jövő érzelmeid nem lehetnek illúziók ...mint az sem, hogy büntetlenül tehetsz bármit ... fizetsz mindenért! ... a gond ott kezdődik amikor más tetteiért Te fizetsz...
Hogy mennyire buktad bátyus... én sem értek veled egyet... azóta sem..., s úgy tűnik visszaeső vagy... Az egyetlen, ami hasznos az az érzelem... az érzéketlenség ego... és nincs semmi a világodban ami nem lenne illúzió...
...de az illúzió nem jelent mást, mint a szindarabot, melyet választottunk, a játékot, melyet játszunk..., de nem szabad elfelednünk, hogy pontosan ezért vagyunk itt... megismétlem: pontosan azon illúzióink megteremtése a feladat, melytől boldog leszel és azt a szeretet érzést adja, mely a túloldalon áthatón körülölel...
Ill. egy apró megjegyzés...soha nem szenvedsz el más által bűnt!!! mindent magadnak köszönhetsz... saját választásaid vezettek bele... Szabadságodban áll mást választani, még akkor is, ha a változás maga is kínnal jár. ....még akkor is ha nagy kínnal jár, tehetsz ellene... a döntés mindenkinek a sajátja..., de hiheted azt is (a te világod, te teremted az illúzióidat is), hogy nem tehetsz ellene... ez is jogodban áll...
Ohhh... hiheted azt is, hogy a karmád rabja vagy...és azt is, hogy;-)
(én úhgy hiszem azok is csak feladatok, és képes vagyok azokat megoldani, minden gond nélkül...és szabadságomban áll ezt választani)
:) .. azért ne feledjük, hogy az élet maga is színdarab ... de tény ..."családunkba" nincs szükség sem álarcra, sem színjátékra ... csak önmagadat kell adnod ... :) ...tudod egyesek az álarcon ismeretlenül is átláttak ...anno!:)))
...színdarab, illúzió, maga a mátrix? Hivjuk akárhogy... Te magad írod... rögtönzöd... Rögtönözd boldoggá éledet...ez a feladat:-)
...jó nagy falat ... de tudod én azért nagy álmodozó vagyok ... lehet ezért csattanok:( ... de nem adom ám fel ... hisz harcos a nevem ...:)
...álmodozás?
...ne csak úgy vaktában álmodozz... készítsd el tiszta szándékodat... vágy rá szívből és tartsd magadban mindig...arra kell vigyázni, hogy ne akarattal egoból jöjjön ez, mert az nem tiszta...és arra, hogy a vágyad önmagadé legyen, ne legyen más a tárgya... ne határozd meg a hogyant... csak vágy rá... és érezd az érzést amit a vágyott kiváltana belőled....és maradj benne... így teremted meg a világodat... a baj tényleg azzal van (a titok), hogy az emberek általában a félelmeikre koncentrálnak, és mivel olyan sokat gondolnak rá... a nap minden percében... megteremtik..., de ha pontosan ilyen egyszerűen megteremthető a boldogság, miért is nem tesszük ezt? Tegyük:-) Teremtsd meg azt a világot magadnak azt a világot amire vágysz...csak őszintén kell vágynod rá:-)
Ez szép volt! :)
Úgy látszik családi vonás, hogy tanítani vágyunk! :)
:)... inkább megerősítése a hitemnek ... bár mások vagyunk - hű, de még mennyire! - mégis hasonlóan gondolkodunk ... menet közben szoktunk megfeledkezni dolgokról és jó, hogy ebben a családban mindig jön a "ráébredés"... álmodozás reális és erős ..mint a hitem!:)
...bár vélem erősen igaz...még mindig:
„Nem tudod megoldani annak a problémáját, akinek az a problémája, hogy nem akarja megoldani a problémáját.”
...tanítani bárki beáll...de tanulónak lenni nagy feladat, nem?
...mindenki más ki meg nem mutatkozik, miért teszi?
...korábban én azért nem tettem, mert aki olvasta úgyis nyilvánvaló volt, hogy én vagyok... De mindenki más? Miért nem? (csak az oka érdekel, nem kényszer, nem is kérés..., jól van ez így)
..én jó tanuló vagyok ... vagy mégse? ki tudja ...változom és mégis önmaga vagyok még mindig!:)
...hisz ismersz ... bár rövid ideje, de szerintem pontosan tudod h ki van itt Veletek!:)
üdv
Megjegyzés küldése