Egy pár sort megérdemel a drága Lucy
őt aztán mindenki nagyon szereti
Ha málnaszószos arcán csattan a puszi
pár perc múlva el is feledi.
Egyszerű gondolat kél szárnyra kék szemében
tollait borzolva száll a rúzs felé.
Ruháját gyűrve rózsaszirmos alfelében
tipegő lábait szedi a mag felé.
Mámoros tekintetét mályvaszínű süti pettyezi
egy rózsaszínű tüllszoknya minden álma.
Óvatos tekintete a divatlapokat kergeti:
Na ki az aki a legdivatosabb máma?
Hát ki lenne más, mint a drága Lucy?!
Ő az, aki elhiszi, hogy mindenki szereti
Ha simogatod, olyan mint egy drága nyuszi,
aki épp a fűmagos álmait keresi.
Álmodó szemeit kék fénnyel pettyezi
milyen más a világ a tudat fényében
Lucyt ez a veszély nem fenyegeti
hogy megfulladna gondolatai kényében.
Ha már gondolat szállja meg elvakult elméjét
nem igáz az mást, mint a bárgyúság világát
Várja a herceget, hogy elnyerje szerelmét
de míg az eljön hervasztja a virágát.
27 megjegyzés:
ez roppant mókás ...:)
én mondtam :)
mint az egész mindenség ami körbe vesz? vicces ahogy az élet ismétli önmagát ... de azért a humorod maradjon a régi! :)
..."roppant mókás"? Minden nézőpont kérdése...
...oh és hogyan maradhatna a régi?... változásbuborékba születtük... csak én látom így?
..a buborék kipukkad ám elég hamar ... nézőpont kérdése? főleg, hogy Lucy világa annyira távoláll tőlünk? ...így még mókásabb nemde? :) kétségbeejtő mennyi Lucy vesz körbe minket a világba ... így jobb ha nevetünk, szerintem!:)
Mindig is zavart, ha valaki buta, de tény, hogy a jó bort is meg kell tanulni élvezni, hát még a rosszat...
ez is egy választás ... ki milyen bort szeretne élvezni ill. mit tart jónak!:) tényleg mókás ...
Igazából nem Lucy világa áll tőlem távol, hisz az ő bőrébe is bele tudtam bújni.
... reméelm nem maradsz benne ...:)a sajátod az igazi ... a mostani!:)
pedig olyan felhőtlennek tűnt... :)
..meg üres, felületes, jellemtelen, jelentéktelen ...a nagy semmi ... csak a felszín csillog ... ha csillog!:)... mókás... nem a Te világod! ...álmodni, meglátni a szépet, örülni a "morzsáknak", az értékes pillanatot örökre magadba zárni, tenni a jobbért, szebbért ... önmagad lenni ...az a valami!:)
...minden szó értelme annyi féle ahányan értelmezzünk... az általunk felépített világunk alapján...még jó, hogy ez nem egyforma;-)))))))
...tehát van aki nem változik... nincs szüksége változásbuborékra...a megszokottat akarja, görcsös kapaszkodásban..., félelmei miatt elengedni nem képes...mint ahogy buborékja révén felemelkedni sem...és soha többé nem akar változni:-))) Ha Te kipukkasztottad a sajátodat... biztos így van jól... és... "roppant mókás" is lehetne...
És én sejtem is, hogy kire gondolsz eme gondolatmenetben! Valóban a legtöbben félnek változtatni az életükön és inkább szenvednek, pedig tudják, hogy mit kéne tenniük... :) Okos húgom van énnekem :)))))
Igazad van Hajni ...a leírt de még a kimodott szó is mást és mást jelent ... nekem is Lucyk a mókásak és nem mi akik itt diskurálunk elejtett szavakkal ill. megjegyzésekkel!:) ... ahogy az élet halad, úgy változunk mindannyian ... döntünk változtatunk, fejlődünk ... :)))))
Ebben a családban ez megszokott;-) ...csak úgy, mint a szerénység?;-)))
...a nyilvánvalóról csevegni...
...és már miért is állna tőlünk távol bármilyen jellem...hiszen "minden és mindenki egy"... minden tudás mindenki számára elérhető...mert nincs olyan helyzet, melyet valaki egyszer bármely síkon meg ne oldott volna...minden megoldás bennünk lakozik... csak meg kell találni... minden tudás bennünk van csak felszínre kell hozni... (ilyen módon minden lehetséges rossz választás is...)
...sokan elfelejtik az alázatot, a magunkhoz képest más elfogadását...és azt, hogy az a más, amit megmosolygunk... kinevetünk, ami nevetségünk, mókánk tárgya... lehet önmagunk tükre! Bár azt is mondják, hogy ha önmagunkon képesek vagyunk nevetni a legnagyobb kincs... ...csak nehogy meghasonuljunk és elvesszünk a nagy hahotában...
Talán minden egy... talán minden belőlünk fakad! Talán csak figyelnünk kéne azokra a jelekre, amiket saját magunknak mutatunk mások által. Így Lucy is bennünk van, de kérdés, hogy mit vált ki belőlünk, mert igazából azzal tanít. Mindegy, hogy butuska, vagy bölcs a maga körében... a lényeg, hogy TANULJ ABBÓL AMIT LÁTSZ! Láss, ne csak nézz!
... egyetértek Ti nagyok!:).. egyszerűbb megfogalmazás rontaná az összképet...:)
...ha már belekezdtünk... csináljuk profin;-) ...mégha ez is csak egy illúzió;-)...de jó benne lubickálni, nem?
...és igen-igen... ez a nézz és láss duma megint előjön;-)...és így is van:-)
...alázat:-) van-e olyan aki nagyobb, szebb, jobb... nálad, nálam vagy nála? Szeritnem ilyen nincs... az én világomban nem létezik már;-)
... na erre mondaná Testvéred, hogy tanuld meg szeretni önmagad - Ő is csak mondja ám, bár nem mindig :) ... ez részben igaz, bár amondó vagyok ... az önimádás nem vezet a kerek egészhez ...tény, ha tisztában vagy azzal ki vagy milyen vagy és ezt vállalod is ...na az a valami, mert akkor tényleg Te vagy az igazi kincs!:)
...én nagyon keményen szembesültem azzal a ténnyel mennyire nem szerettem önmagam... s mióta láttam igazi valómat, mindent másként látok...
...ez természetesen (nálam) nem azt jeletni, hogy mást kevesebbnek látok... ...ha egy kicsit jobban megfigyelünk másokat... akár a tömegközlekedésen... és elvonatkozatotok attól..., hogy mivé alkották magukat az őket körülvevő környezettől, tapasztalataikból, választásaik alapján... látom az arcukon a szomorúsággal telt tekintetüket... miközben nem tudják mennyire csodálatosak valójában és hogy szerethetők...
...de hiszem egyszer mindenki ráébred... és akkor azzá lesznek amik valójában lenni akarnak;-)
... ha sikerül ráébredni ... de tudod azért az is kell hozzá hogy ... és a hogynak is többféle formája van ... és el is kell hinni tényleg önmagadról hogy szerethető vagy pusztán önmagadért!:)
Bizony ám..., de ha már tudjuk mi az út...és hol is van..., hát ne féljünk már lépkedni rajta...bátorság kell ám meg kell hagyni..., na de mi veszteni valónk van?
A hogyan? Az vélem a fejlettségi szintünknek megfelelően megszületik...a lényeg, hogy ne bonyolítsuk meg jobban, mint már amúgy is van... az kevés néha több;-)
Az önmagunk "megszeretése" (istenem, de hülye mondat ez :)) sohasem és senkinek sem könnyű. Lásd csak az előző "tévedésem" (igaz, hugi?), aki aztán valóban utálja önmagát a saját testét, még műtétnek is alávetette magát, hogy hátha a szikenyomok segítenek a szeretet felébresztésében... nem nonszensz?? Magadba kell vágjál, hogy szeretetet fakassz magadból? Van benne nem kevés karmatikus metafora... nem? :) Gondoltam egy szemantikai és szemiotikai intermezzo nem fog megártani, ha már a szociálpszichológia=pszichológia kérdésében nem értünk egyet :)
Önmagunk megszeretéséhez kell a bátorságon kívül nagy adag tisztánlátás is és belátás, hogy a hibáink nem hibák, és az erényeink nem erények!
..anno nem is tudom ki volt a legjobban felháborodva?!?! ... kirobbant elég rendesen!:)
... ezért volt roppant mókás számomra ...hisz pontosan ez a történet jutott az eszembe megjegyzésemet megelőzően ...de anno nem tudtam sírjak vagy nevessek ... a vége felháborodás lett! Emlékszel?
Uram atyám... ha egyszer erre volt szüksége... Milyen alapon ítélünk meg másokat... miért lenne jogunk ezt tenni?
Nekem sem tetszik ez a megoldás, de mindenki saját maga dönti el mire van szüksége...mindenki maga teremti illúzióját...
...igen emlékszem...
Vélem valamiért másként értjük az illúziót... másként értelmezzük...de ez is így van jól;-)
... nem ítélkezés ez ... tényleg Ő tudja ..ha ettől boldogabb lett, ám legyen!
Megjegyzés küldése