Levelenként építem a kertem, a tavasz akár egy lopakodó tolvaj köszönti a felkelő napsugarakat. Télen még a meleg is hűvösebbnek tűnik, és fázósan húzza össze magát a lelked. Szeretem azokat a napokat, amikor olyan hideg van, hogy harapni tudom a saját lélegzetem, és a tisztasága köhögésre késztet.
A tisztaság mindig ennyire mellbevágó?
A kezembe fogom a saját felhőmet, és elrejtem mielőtt a szél elrabolja onnan. Látod, ahogy elillan akár egy szende szerető? Vágyakozva gondolok a melegre, ami simogatja a bőröm és a fülembe suttogja a forró szellő-csók ígéretét.
A karom lassan emelkedik felfelé, hogy a színtelen eget ostromolja a csalóka szememben. A kard emelkedik és a dér lassan felkúszik rajta, megborzongat a fájdalmas hidege, és a sebészi élessége szívembe repíti a lelkem tüzét. Nincs már hideg, csak a bensőmben táncoló máglya amely felemészti a gondolatok és érzések szívet tépő sanyargatását. Felemelkedem magam fölé, és a szemem kinyitva szembenézek a testem arcával, amely hontalan nyugalommal néz vissza rám. Rájövök, hogy ki ő, köszöntöm hát:
- Üdvözöllek Építőmester! Ez még nem a végső beszélgetés, de hamarosan újra találkozunk! - mondom. A megfoghatatlan mosoly sokáig nem tűnik el az enyémhez hasonló arcról majd lassan feloldódik a kard szülte mozdulatokban az időtlen időben.
A tökéletesség bűvöletében egy testként táncolunk a halálos acél-testvérrel, és a végletes nihil olvasztótégelyét csak a kard suhogása tölti meg értelemmel.
Az utolsó mozdulatba meredve érzem, ahogy az izzadságom egy kövér cseppje végiggördül az arcomon lefelé, majd elhagyva az állam a pengén landol... és eltűnik a semmiben.
A semmiből jött, hogy a semmibe hulljon, és mégis értelmet adjon.
8 megjegyzés:
Ez volt talán a legszemélyesebb írásom eddig :)
:)... akárcsak a hajóút ...
Ja, csak a kikötőben nem várt senki...
..butaság, hisz a hajó még nem is ért oda ... úton van .. vagy mégse? ...lehet más kikötőbe téved ..vagy nem tudja épp merre tart?
Vagy rossz hajóra szálltál...
az sem biztos, hogy most...lehet,évekkel ezelőtt...
Na igen, lehet, hogy elnéztem a menetrendet a kikötőben, de nem lehet tudni... attól még, hogy egy hajó bolyong a tengeren, még nem jelenti, hogy eltévedt... nem?
DE az ösvény megtalálása a harcos-ösvényén járva nem könnyű feladat... meg kell küzdeni a saját ellenfeleddel, a saját démonjaiddal, és végül saját önmagaddal: az építőmesterrel. Szép játszma :)
... lehet az a hajó maga sem tudja pontosan mit is keres ...ezért még mindig csak bolyong ... van valahol egy jó kis móló, ami csak arra vár, hogy a hajó végre rátaláljon!:)
Addigra a játszma le lesz tudva!:)
Kitartás hajóskapitány!:)
...lehet, hogy kis moló eddig is volt,csak nem vették észre,vagy csupán nem vettek róla tudomást...
"nézz,ne csak láss"
És persze, az sem elhanyagolható, hogy a hajó és kapitánya egy utat akarnak e járni...
Megjegyzés küldése