Támad a szél délidőben és megnyeri a játszmát
kergeti a félős felhőt, hogy ne veszítse szárnyát.
Levegőtlen fellegek közt szorít minden vágyat,
nem akarja elengedni a megszeretett árnyat.
Csábítóan kelleti a fodros szárnyát délceg
fájdalmasan elmosódva tűnnek el a bércek.
Körbenéz s az egyedüllét lázban nézegeti
egy madárcsapat dallamosan int egy búcsút neki.
Visszafordul és orrát dugja a hideg kékségébe
a vége nincsen légsivatag irigy szépségére.
"Van még nékem maradásom szellős otthonában,
vagy én leszek az egyszemű a Vak királyságban?"
Szelleme a navigátor, s utat mutat neki,
szíve könnyen visszacsókol el is engedheti.
Követi az álmok útját, hogy megértse végre:
"A felhőnek miért is van szüksége a szélre?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése