Jeges fuvallat borzolja a tengerparti fövenyt
Elmossa lépéseim a mohó víz
Nem tud rólam senki, aki később erre jönne
Legyen bár ezer ember, vagy akár csak tíz
Számolom a hullámokat ahogy partot érnek
Kezeim között a szél bolondul játszik
A homokszemcsékkel körforgást
De a körjáték, inkább csatának látszik
Háború az élet, amelynek jutalma a halál,
S eltűnik minden, ami élni akar
Magába szívhatja a szerelem vihara
Melynek minden pillanata elégetve betakar.
Lábnyomom formát önt a homokba
Megrezdülök egy percre vagy pillanatra
A hideg levegő a kabátomhoz nőtt
Ahogy a vízhez értem pirkadatra
Továbbmegyek, mert látom hív a tömeg
Előttem a feneketlen mélység
A sötétlő fenség, lám magához int
Hogy szemeimben ő legyen a szépség.
...
...
.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése