Ó, te balga ember, ki e korban élsz,
kergeted a létet, és mindentől félsz:
a pápa követeli azt, ami nem neki jár
és a nemes is uralmáért ajándékot vár
Az eszme lett az úr, és nincs Isten már
És minden ajtót a tudós szélesre tár
Mindenki címet kap, csak járassa bolondját
És ha már megkapta, el ne hagyja porondját
Fél a nép az élettől, és fél a haláltól
Fél boldognak lenni, és fél a bánattól
Fél, hogy gyereke lesz és fél, hogy nem
Imígyen: (elváltoztatja hangját)
„…jó lenne, ha megszületne a szentem,
de ha világra jön a semmiből kéne etetnem…
Mit vitt el a tegnap, és mit hoz a holnap?
Mi lesz velünk holnapután, ellopjuk a Holdat?”
Királynőnk előtt nálunk is ez volt a helyzet
És a temetés után –félek- éhezni fog a nemzet
(fejéhez kap ijedten)
Siess a dolgodra, hisz úrnődet mosdatod,
a temetést porosan mégsem várhatod
sok beszédnek mindig túl sok az alja
a bölcsességet vágja át, akár a szablya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése