Csendes szerda délutánon mikor elindult
a keze teste mellett lazán bambult
a szomorúság komor barátként követte
hideg keze érintett meleg szövetet
Zsebébe nyúlt, a zsebkendő még csepegett
vörös életerő ad mindennek meleget
ő mégis elvette mástól, sokat és éppen eleget
tűzre vetett test a melegtől remegett
Felemelte vörösen fénylő kezét
a tüzes virágok elvették az eszét
"Sok élet van itt a Földön,
elveszek egyet, hogy megdögöljön."
Gondolatai vadul cikáztak agyában
nem találta helyét a házában.
Elindult a hosszú vándorútra
arcát a kék végtelenbe fúrta.
Az emberek nem adnak csak elvesznek
erdőt, levegőt, amit csak megvesznek
Nincs menekvés elnyel az ember
vagy fulladva téged nyel el a tenger
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése