Csendes árnyak között élet
csendes sírbolt menedékek
hallkan jő a vándor földbe
megnyugszik a temetőbe
"Merre mész, Ó, balga ember?
Fekszik itt sok testnyi ember!
Dőlj le kőre vagy melléje
puha vánkos ősöd vére!
DE nincs is itt a te családod
se rokonod, se barátod.
Miért jársz ki minden éjjel
múltba nézni szenvedéllyel?"
"Ó, elvesztettem egész valóm
a munkám, házam meg nyaralóm
Elvesztettem mindenemet
kinézem a fekhelyemet."
"Élned kell, hisz kínoz tested
szürke színnel magad fested.
Körötted az édes élet
nem a pénzed menedéked!"
Nem értitek, Ti, ezt árnyak,
pénzért vehetők a vágyak!
Ha vagyonod van, tiéd minden,
de elvesztettem minden szinten."
"Ne bomolj már, balga ember,
itt fekszik ez ember tenger:
mind a vágyaikat marták-űzték,
és rothadt lelkük botra tűzték.
Azt hiszed, hogy sokra vitték,
bár magukat is soknak hitték?
Nem volt kiút, jöttek ide
a csendes kaszás kegyeibe.
Dőre vágyak, talmi árnyak
tönkre vágott hazug tárgyak.
Hiába a pénzed támaszt
ha sötét lelked posványt áraszt.
Menekülj és dobj el mindent,
szalad el, és tűnj el innen!
Ne keresd a zöldhas álmát
keresd meg a lelked párját!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése