Menekülsz a világból, hozzá itt az ős-agyag
szúrok bele karomba és felröpít majd az anyag
agyamba ragadva fuldoklom és messzire elrepülök
röpíts bébi, míg a kozmosz kezeibe kerülök
Nézem a barna port a zacskóban
elkeverem folyadékkal az alkóvban
elbújok a világ elől és elő a tüzet
egy szűz helyet keresek, egy apró szüzet
Várom amíg felforr a kanál a kézben
szuggeráltam, egészen addig néztem
amíg kész nem lett, hogy havazzon
míg el nem készül, haragszom
Vakarózom, hogy segítsen
hogy valaki anyagot is kerítsen
jobb kedvemre derítsen
és a forró felhőbe merítsen
Kész van már a csodaszer:
a földbe, égre odaver
csak felszívja a fecskendő
a vérbe lőni milliónyi esztendő
A hajlatomba beleszúrtam
az életemet jól elkúrtam
forró volt a löket, érzem
vérezni is alig vérzem
Látom már vérem tiszta
keveredve húzza vissza
fehér lesz a vérem tőle
akarok még... még belőle
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése