2008. február 23., szombat

Földünk... a mi földünk?


A Földünk beteg, mi magunk tettük azzá. Megfázott az ózonréteg teljessége nélkül, megfullad a benzingőztől, mert az erdeinket elpusztítottuk, anélkül, hogy gondolkodtunk volna a pótlásáról, és a testét vegyi anyagokkal mérgeztük meg. ( több infó )
Vajon mit kell tennie akár egyetlen embernek, hogy a világ megértse, hogy rossz irányba halad? Talán egy kétségbeesett kiáltás, egy felrobbantott épület, vagy egy halott csecsemő képe az újságok címlapján?...Nem elég... semmi sem elég!
A világ izgalmakra, vérre, spermára vágyik, és mi tagadás eme témákban szolgálunk is saját magunknak elegendő "szórakozással", akárcsak az ókori Rómában ("Panem et circenses"), csak itt nincs kenyér.

Ki tudja?
Az azonban bizonyos, hogy a világ saját magát temeti, látszólag persze minden szép és fényes… csillogó világot kaptunk szüleinktől, és mit kezdünk vele… a sírba fektetjük. Ahogy illik jó rokonokhoz méltóan, felkészítjük a „nagy alvásra”: megfürdetjük ragyogó fényeinkben, felöltöztetjük szép csillogó városokkal, kifestjük hangos és érzelmekre ható zenével, aztán a földbe tesszük.

Mi emberek azt gondoljuk, hogy ha már halódik, hát mi aztán ne legyünk ellene, inkább legyünk mellette. Persze szegény világunk nem akar menni, de ha már a rajta nyüzsgő ember had azt akarja... Ő még maradna, hogy vigyázzon ránk, de mi ezt már nem akarjuk.


Szomorú világ, ég veled. Nyugodj békében!

A jelek egyértelműek: az emberek boldogtalanok vagy éppen boldognak látszanak, mert körülveszik magukat vak és céltalan, valamint értéktelen tárgyakkal, és emberekkel, hogy úgy látsszon, hogy minden rendben, de valójában mindenki csak keresi a helyét, és céltalan életet él. de ez nem is csoda...
A tv-ből és rádióból özönlik ránk a sok bugyuta reklám, olyan dolgokat ajánlva, amikre semmi szükségünk, és mégis azt sugallva, hogy ha nem vesszük meg, akkor semmi helyünk ebben a csodás színes világban. Értéktelen média-személyiségek szavára figyelünk, és életük kenyerének morzsáin tengődünk érdeklődést felkeltő újságok lapjain, lessük az új híreket: melyik magát "színész"-nek tartó ripacs vagy tv-s "12-egy tucat" mit csinált, kinek csinált vagy szült gyereket. KELL EZ NEKÜNK????

Közben a családok széthullnak; a közösségek magukba temetkeznek; az országok látszólag egyesülnek, de valójában egyéni érdekek szakítják darabokra őket. Éhezés és szegénység ad randevút egymásnak Afrikában, közben Amerika többet költ fegyverekre 6 hónap alatt, mint amennyivel az éhezést fel lehetne számolni véglegesen. Az egyik oldalon a mértéktelen pénzköltés, a másikon a gyermekhalál az éhínség és járványok következtében... valóban sokkal fontosabb, hogy legyen fegyverünk, amivel le lehet mészárolni egymást tömegesen, mint hogy odafigyeljünk egymásra és -uram bocsá'- segítsünk a másikon, akinek szüksége lenne rá... hát persze, hogy sokkal fontosabb Kelemen Anna kutyája vagy Paris Hilton börtönbe menetele! Nem is értem magamat....?!?!?

Ez így leírva elég komoran hangzik, igaz? A világban körbenézve nem látszik minden ennyire sötétnek, akkor miért gondolja bárki is, hogy baj van? Az alma is belülről kezd el rohadni, s míg kívülről minden szépnek tűnik, addig belül a kukacok álságos munkájának eredményeként minden eltűnik, és már csak akkor látszik a rothadás, amikor már késő, és minden menthetetlen, vagy csak nehézkes munkával lehet a kártevők pusztítását eltüntetni, és az almát fogyaszthatóvá tenni.

Miért vagyok dühös? Mert a világ valóban gyönyörű, megoszthatnánk azzal akit szeretünk, és aki szívünknek kedves... de valóban megtehetjük?

1 megjegyzés:

david santos írta...

Excellent posting, Daray!
Thank you.